Közeleg a biztosítók IFRS 17 átállása

Az IFRS 17 felváltja a korábbi IFRS 4 standardot. Az új standard alapjaiban fogja megváltoztatni azon társaságok számviteli elszámolásait, amelyek biztosítási szerződéseket bocsátanak ki. A jelenleg hatályos IFRS 4 standard megengedi a társaságoknak a „meglévő gyakorlat elvét”, ezáltal számos módszert támogat a biztosító társaságok díjbevételének és eredményének elszámolására. Ez megnehezíti a kapcsolódó pénzügyi teljesítmények iparági összehasonlítását.

Az IFRS 17 hatályba lépésével ez az akadály elhárul. Az IFRS 17 azzal a céllal készül, hogy a biztosítási szerződéseket következetes számviteli elvek mentén szabályozza, elősegítve a biztosító társaságok beszámolóinak egybevetését iparágon belül és azon kívül is.

Van még idő hátradőlni?

A távolinak tűnő bevezetési dátum eddig látszólag még nem nyomasztotta a biztosítókat. A Milliman nemzetközi aktuárius tanácsadó cég 115 biztosítót érintő, 2019-ben publikált felmérése szerint

• csupán a biztosítók közel harmadánál indult el implementációs projekt 2018-ban,
• mindössze 46%-uknál valósult meg projektterjedelmet érintő vizsgálat, illetve gap/ eltéréselemzés,
• a biztosítótársaságok 20%-ánál pedig szinte semmilyen átállási előkészület nem történt 2018-ban.

Noha a fenti arányok némileg javulhattak 2019 során, megállapítható, hogy a felkészülést nem lehet elég korán kezdeni, hiszen az átállás a szervezet több funkciójára, üzleti működésére és nem utolsó sorban pénzügyi eredményére és a tervezésére is hatással lesz.

Érdemes tehát az áttéréssel kapcsolatos folyamatban lévő és tervezett tevékenységeinket az alábbi kulcstényezők tükrében áttekinteni:

• bevezetési keretek, szakaszok és feladatok: a változó előírások tükrében esedékessé válik bizonyos tevékenységek átütemezése, módszertani átgondolása,
• integráció a főbb szervezeti egységekkel és projektekkel: a standard által szabályozott megfelelőség megteremtéséhez, illetve a zökkenőmentes áttéréshez, élésbe álláshoz több terület összehangolt munkája szükséges,
• külső és belső erőforrások igénybevétele: az erőforrások megfelelő időben és szakértelemmel történő bevonása pl. aktuárius, pénzügyi-, és számviteli szakemberek felvétele és/vagy továbbképzések, külső- és belső programmenedzsment feladatok,
• bevezetés becsült költségei: nem elhanyagolható, időben ütemezendő költségek, melyek érinthetik többek között kiemelten az IT, az aktuáriusi és a HR területek költségeit is.

A határidő eltolás így lehetőséget nyújthat a szervezeteknek egy jobban kontrollált bevezetés végrehajtására, a pénzügyi hatások messzemenőbb feltérképezésére és az eredmények jobb megértésére.

Milyen szinteken és miképp hangoljuk össze a bevezetési feladatokat?

A bevezetési feladatokat érdemes egy keretrendszer részeként kezelni.

Vizsgáljuk meg az átállás főbb hatásait, a biztosító működési sajátosságaira testreszabottan a következő szinteken:

• társaságirányítás, KPI-ok,
• belső és külső folyamatok,
• szervezet és erőforrások,
• IT rendszerek és adatbázisok.

Döntés az IFRS-konform irányítási keretrendszerről

A biztosítóknak az IFRS 17 standard bevezetését megelőzően célszerű mérlegelniük, hogy az elsődleges pénzügyi beszámolóikat a magyar előírásoknak megfelelően (2000. évi C. törvény és 2014. évi LXXXVIII. törvény) vagy az IFRS-ek szerint szeretnék elkészíteni. Menedzsment döntést igényel ugyanakkor az is, hogy egyedi beszámolási célra kívánják-e alkalmazni az IFRS-eket, vagy az anyavállalat számára készítendő jelentéscsomag részeként.

Ez a döntés befolyással bír arra, hogy az egyedi és cégszintű teljesítményt milyen érettségi szint mellett, KPI-ok mentén értékeljük. A KPI-on alapuló juttatási sémákat is érdemes felülvizsgálni, amennyiben azok az IFRS 17 implementáció előtt a biztosító díjbevételétől vagy eredményétől függően alakultak, hiszen a bevétel és a profit meghatározása is módosul.

Elengedhetetlen a folyamatok, módszertanok finomhangolása

A tervezési és a beszámolási folyamatokat, az elkészülő riportokat úgy kell módosítani, hogy a megváltozott, illetve az új követelményeket és teljesítménymutatókat is figyelembe vegyék. Mivel a pénzügyi beszámoló tartalmában és struktúrájában is megváltozik, fontos, hogy a belső és külső érintetteket - pl. tulajdonosokat, befektetőket - megfelelő időben tájékoztassuk a változásokról.

A biztosító havi zárási folyamata már a Szolvencia II szabályozás miatt jóval számításigényesebbé vált. Ezt a folyamatot kell az IFRS 17-nek való megfelelés érdekében úgy átalakítani, hogy az új komponensekre (pl. CSM - egyfajta elhatárolt profit, kockázati kiigazítás, veszteségkomponens) vonatkozó kalkulációk is a megfelelő menetrendben beépíthetők legyenek a folyamat lépései közé.

Mindemellett az új számviteli standardra történő átállás – többek között – az alábbi folyamatokra és szabályozottságukra is jelentős hatást gyakorol:

• biztosítási szerződések klasszifikációja,
• szerződések megfelelő granularitása, aggregációja, portfólióba történő rendezése,
• értékelési módszertanok közötti választás pl. FVA, BBA, PAA,
• diszkontálás és diszkontráták változási hatásainak elszámolása,
• értékelési összefüggések egyéb más standardokkal pl. IFRS 9.

Túl sok számvitel a biztosításmatematikusoknak, túl komplex matematikai összefüggések a számviteleseknek?

Az IFRS 17 hatáselemzése kapcsán hamar szembesülünk ezzel a szervezeti szintű dilemmával.

A megváltozó, illetve megnövekedett feladatmennyiség miatt indokolt a rendelkezésre álló erőforrásaink felmérése is az érintett szakterületeken. Ne csak az áttérésre, illetve éles indulásra térjen ki a figyelmünk, hiszen a standard hatályba lépése után folyamatosan működtetni is szükséges az újonnan kialakított folyamatokat, metódusokat, illetve monitorozni azok jóságát.

Könnyen felismerhető, hogy az IFRS 17 átállás hatása a napi szervezeti együttműködésben is leképeződik. Gondoljunk csak a szerződések értékeléséből fakadó elszámolásokra vagy a rendszeres beszámolók, riportok előállítására - ezekhez a pénzügyi, számviteli, aktuáriusi és IT területek részéről szorosabb együttműködésre lesz szükség.

IT rendszereink, architektúra és adatbázisok felkészítése

A felkészülési projekt egyik alappillére a jelenlegi rendszereink funkcióinak, adatkapcsolatainak és az IT architektúránk felmérése. Pl. milyen funkciókkal bírnak szerződésnyilvántartó és -kezelő rendszereink? Milyen eszközökkel és feltételezésekkel modellezünk várható cash flow-t?

Ezt követően a jövőben elvárt funkciók, követelmények mentén fel kell tárnunk a működési eltéréseket (gap-elemzés), valamint a szükséges intézkedési tervet hozzá kell rendelni.

Fontos megjegyezni, hogy a Szolvencia II és az IFRS 4 korábbi implementációja és a standard körüli szakmai viták segítséget nyújtanak a jövőbeli állapot meghatározásához. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni az új standard specifikusságairól (pl. veszteségkomponens és kockázati kiigazítás számítása) sem.

Néhány felmerülő, megválaszolandó kérdés:

• milyen új adattípusokat, paramétereket szükséges kezelnünk – ezeket milyen rendszerben, milyen strukturáltsággal tegyük meg?
• milyen fejlesztéseket szükséges alkalmazni meglévő rendszereinken?
• szükséges-e új külső IT rendszert implementálni?
• mekkora pótlólagos rendszerkapacitásra lesz szükség az új kalkulációk elvégzésre?
• milyen adatelőkészítési, migrációs feladataink lesznek?

Hosszú távon érdemes törekedni az IT rendszerek minél magasabb fokú integráltságára, közös pénzügyi és kockázati adatplatform megteremtésére.

A piacon több szoftveres megoldás is támogatja egy centralizált, integrált biztosítói adatbázis kialakítását. Ez konzisztensebb, időtállóbb, pontosabb információkat eredményezhet a modellezési, riporting, számviteli és konszolidációs valamint a teljesítménymenedzsment folyamataink és céljaink tekintetében is.

A szerzők az IFUA Horváth & Partners Kft. tanácsadói

Források:
Hines, Bulpitt (2019): Milliman Research Report- IFRS 17 preparedness, 2018 survey feedback
IFRS Foundation, IASB (2019): https://www.ifrs.org/projects/work-plan/amendments-to-ifrs-17/